Szerzők: Molnár László (ME), Simon-Horváth Kata (ME), Iványi Tamás (BME)
Absztrakt:
A mesterséges intelligencia (MI) egyre intenzívebb beépülése a mindennapi és oktatási környezetbe felveti a kérdést, hogy az MI-vel kapcsolatos attitűdök miként alakulnak viselkedési szándékká, majd tényleges használattá. A kutatás célja annak vizsgálata, hogy a kognitív, affektív és viselkedési attitűdkomponensek pozitív és negatív dimenziói milyen módon és mértékben befolyásolják az MI használatára irányuló viselkedési szándékot, illetve a tényleges használati magatartást. A kutatás fő kérdése, hogy mely attitűdkomponensek képesek érdemben előre jelezni az MI használatára irányuló szándékot, és hogyan közvetíti ezt a hatást a viselkedési szándék a tényleges használat felé?
A kutatás kérdőíves adatfelvételre és strukturális egyenletmodellezésre (SEM) épül. Az előzetes eredmények szerint a viselkedési szándékot legerősebben a pozitív viselkedési attitűd befolyásolja (β = 0,539), amelyet a pozitív affektív (β = 0,182), a pozitív kognitív (β = 0,153) és a negatív viselkedési komponens (β = −0,143) hatása követ. A viselkedési szándék rendkívül erős kapcsolatot mutat a tényleges használati magatartással (β = 0,823). A modell a viselkedési szándék varianciájának 87,9%-át, míg a használati magatartás varianciájának 67,8%-át magyarázza.
A kutatás várható tudományos hozzájárulása egy integrált, pozitív és negatív attitűddimenziókat egyaránt kezelő modell kialakítása, amely árnyaltabb magyarázatot adhat az MI elfogadásának és használatának folyamatára, mint a kizárólag pozitív attitűdökre épülő megközelítések.